7. fejezet

A YAVIN 4

Callista magányosan üldögélt, miközben a Yavin 4 dzsungele alkonyi sötétségbe öltözött. A horizont közelében utolsókat pislákolt a vörös óriás, amint nyugovóra tért. A massassi faóriások különös árnyékokat vetettek a bíborszínű tisztásra. Az égbolt fekete bársonyán megjelentek az első csillagok.

A lány nem ment messzire az ősi templomtól, amely Luke Skywalker jediakadémiájának adott otthont. A piramis alakú templom már évezredek óta állt ott, sziluettje kiemelkedett a sötét környezetből.

Callista keresztbe tett lábbal ült a tűz mellett. Korhadt fadarabokat gyűjtött össze, és azokból rakott tüzet. Hosszú, szőke haja a vállára omlott, szürke szemével a lángokat nézte. A tűz kellemes meleggel árasztotta el a környezetét, amely a sötétség beálltával rohamosan hűlni kezdett.

A tüzet bámulta, és mentális erejével megpróbálta érzékelni a lángokat. A narancssárga lángnyelvek végignyalogatták a fadarabokat, amelyekből apró szikrák pattantak, mintha miniatűr űrhajók vívtak volna elkeseredett küzdelmet a csillagközi térben. Callista elfintorodott, és tovább próbálkozott a tűz befolyásolásával.

De semmi sem történt. Mentális ereje nem gyakorolt hatást a tűzre.

Luke jedinövendékei csodálatos dolgokat tudtak művelni a lángokkal. Tulajdonképpen rendkívül egyszerű gyakorlat volt. Callista sok éve megtanulta, hogyan kell csinálni. Annak idején a legkisebb erőfeszítésébe sem került, még különösebben koncentrálnia sem kellett. Az Erő átjárta egész lényét. De most minden igyekezete ellenére sem sikerült hatást gyakorolnia a lángokra. Az Erő elhagyta.

Csalódottan sóhajtott, majd szétrúgta a parazsat. Szikrák pattantak szét, és a parázs elkeseredetten küzdött, hogy megőrizze fényét.

Callista a piramis felé indult. Útközben azon tűnődött, vajon Luke mikor fog visszatérni. Mögötte a tűz még pislákolt, azután kialudt, és sötétség borult a tisztásra.

Amikor Callista nyugovóra tért, valaki kopogott az ajtón. Meglepetten ismerte fel Tionnét, a jediasszonyt.

– Találtam valamit a feljegyzések között – mondta izgatottan Tionne. Az asszonynak csodaszép gyöngyházfényű szeme volt, keskeny arcát hosszú ezüstszínű haja foglalta keretbe. – Nem sok, de úgy gondoltam, biztosan érdekelni fog.

Tionne dallamos hanggal rendelkezett, és szeretett énekelni. Az asszony nem tartozott Luke legjobb adottságokkal rendelkező tanítványai közé, de szívesen segített a növendékek kiképzésében. Hihetetlen mennyiségű információt halmozott fel a jedilovagokról, állandóan gyarapította tudását. Az archívumokból több mint ezer jedinemzedék történetét ismerte, akik még a régi köztársaság békéjét biztosították.

– Gyere be! – mondta Callista. – Miről van szó?

– Tudnod kell, hogy a történelem során nem te vagy az egyetlen, akivel ez megesett.

Callista hirtelen megélénkült.

– Más jedik is elveszítették képességeiket?

– Igen. Találtam egyet – felelte Tionne, miközben leült Callista ágyának szélére. Gyöngyházfényű szeme tágra nyílt. Tionne semmit sem szeretett jobban, mint a rég múlt idők jedilovagjairól mesélni.

– Ulic Qel-Droma nagy hatalmú hadúr volt, aki a sith háborúban harcolt a gonosz erők ellen Exar Kun oldalán. Elárulta Kunt, és idevezette a jedilovagokat, ahol csapdába ejtették Kun tudatát. De amikor Ulic Qel-Droma átállt a sötét oldalra, és megküzdött ellenfelével, Kun megfosztotta az árulót jediképességeitől.

– De hogyan? – kérdezte Callista. – Az Erő ott van mindenben. Hogyan foszthatja meg a képességeitől az egyik jedilovag a másikat?

– Ulic nem lett megfosztva semmitől – folytatta Tionne. – Csupán nem tudta többé használni az Erőt.

– De hogyan történhetett meg ez velem? – kérdezte Callista. – Talán annak a következménye, hogy a tudatom másik testbe költözött, miközben Cray meghalt a Palpatine szeme ellen végrehajtott öngyilkos küldetés során?

– Nem tudom – vont vállat Tionne. – Csupán ennyit hallottam. De minden apró információ közelebb visz minket a megoldáshoz. – Tionne vékony, kecses ujjai megérintették Callista homlokát. – Talán egyszer megtaláljuk a választ.

Callista bólintott, majd kikísérte Tionnét az ajtón. A késő éjszakai templomban csend honolt. A többi jedinövendék aludt, vagy meditációs gyakorlatokat végzett. Artu Detu, a tömzsi asztromech droid magányosan kóborolt a hosszú folyosókon. Hiányzott neki a gazdája, Luke Skywalker.

Callista a magyarázaton, a lehetőségeken gondolkodott. Kellett lennie valami megoldásnak. Túl sokáig volt a komputerben, és most, hogy beleszeretett Lukeba, nem adhatta fel küzdelem nélkül. Pedig az Erő birtoklása nélkül nem lehetett a jedilovag igazi társa.

De olyan kevés időt tölthettek együtt, azután el kellett válniuk. Amint egymás szemébe néztek, Callista érezte a tudatuk között feszülő gátat, amelyet egyikük sem tudott áttörni.

Callista nagyot nyelt, de a torka száraz maradt. Úgy érezte, nem várhat addig, míg Luke Skywalker visszatér.

Amikor Luke néhány nappal később megérkezett, Callista azonnal tudta, hogy a férfi utazása nem járt eredménnyel. Bár nem érzékelte a gondolatait, ahogy valamikor a jediképességei révén tette, Luke arcvonásairól mégis leolvashatta a választ.

A templom előtti leszállótéren találkozott a fiatalemberrel. A többi jedinövendék is sorra megjelent, hogy üdvözöljék mesterüket. Callista odaszaladt a férfihoz. Luke örült a viszontlátásnak. Átölelte Callistát, magához szorította, de nem mondott semmit.

Callista megcsókolta, és a fülébe súgta:

– Kenobi tábornok nem jelentkezett a hívásodra? – kérdezte.

Luke különös tekintettel nézett rá. Hidegkék szemében mosoly csillogott.

– Mindig elfelejtem, hogy te akkor voltál jedilovag, amikor Obi-van még fiatal katonai parancsnokként tevékenykedett. – Azután Luke arca elkomorodott. – Nem, valóban nem válaszolt. De ez nem jelent semmit. Tovább próbálkozunk a megoldás keresésével.

– Biztos lehetsz benne – bólintott Callista. – Mindent el fogok követni, hogy igazi társad lehessek.

– Én is – mondta Luke. – Bárcsak tudnám, mit kell tennünk!

– Gyere! Üdvözöljük a többieket! – suttogta Callista kibontakozva a férfi karjából, majd megfogták egymás kezét, és a templom felé indultak. – Kár, hogy nem találtál megoldást, de nagyon boldog vagyok, hogy visszatértél.

– Ez a legtöbb, amit adhatok – mondta Luke. – De remélem, hamarosan visszaadhatom mindazt, amit elveszítettél…

– Én is remélem – mosolygott rá Callista.